Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Új gondolat...............

2011.06.10

Jónéhány évvel ezelőtt a Seattle-i paraolimpiai játékokon 9 atléta (akik

mind mentálisan, vagy fizikailag sérültek) felálltak a 100 méteres

futás startvonalához. A pisztolylövés felhangzásakor elkezdődött a verseny,

ahol (bár nem mindenki a lábain futva), de a cél felé törekedett a beérkezés és

a győzelem reményében. A nagy igyekezetben egyszer csak az egyik

fiú elesett az aszfalton és jónéhányat bukfencezett, majd elkezdett sírni.

A többi 8 versenyző hallotta a sírást, lelassított és hátranézett.

Majd mindenki megállt és visszafordult... mindegyikük. Az egyik Down-kóros

lány leült mellé, megpuszilta és megkérdezte, hogy jobban érzi-e magát.

Aztán mind a 9-en összekapaszkodtak és együtt sétáltak be a célvonalon.

A stadionban pedig a nézők felálltak és percekig tapsoltak. Azok, akik ott

voltak, a mai napig emlegetik ezt a történetet. Hogy miért?

Mert valahol legbelül tudjuk: a legfontosabb dolog nem az egymás felett

aratott győzelem.

Az életben sokkal fontosabb másokat győzelemhez segíteni,

akkor is, ha ez azzal jár, hogy nekünk le kell lassítani.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Június / 2017 >>

Statisztika

Online: 1
Összes: 84860
Hónap: 4367
Nap: 129